Sísuliban jártunk...

 

Novemberi kirándulás: Hó nélkül síelni? Micsoda képtelen ötlet! :)

Sísuliban jártunk…

Amikor Tamás bácsi elmondta, hogy mi lesz a novemberi kirándulásunk programja, tátva maradt a szánk! Hó nélkül síelni? Micsoda képtelen ötlet! De hamar kiderült számunkra, hogy nem is olyan lehetetlen vállalkozás ez. A zuglói sípálya ugyanis műanyagból van, amin ugyanolyan jól csúszik a síléc, mint az igazi havon, sőt esni is ugyanolyan könnyű a gyakorlatlan síelőnek.

A testmagasságnak megfelelő sílécek kiválasztása, és azok használatának megismerése után, két oktatónk kíséretében megismerkedtünk a pálya felépítésével. Mint minden testmozgás előtt, itt is fontos volt a bemelegítés, és az esetleges veszélyhelyzetek megvitatása. A baleset-megelőző magyarázat végeztével birtokba vehettük a pályát. Először megtanultunk esés nélkül lecsúszni egy lankás lejtőn, vagyis inkább csak szerettünk volna, mert többségünk közelebbről is megtekintette a műanyag szálacskákat, amelyek növelték hason, és háton töltött perceink hosszúságát. Eleinte a lesiklásaink bizony így végződtek, de minél többször ismételtük, minél pontosabban betartottuk az oktatók utasításait, annál ügyesebbek lettünk. Jutalmul kipróbálhattuk a sífelvonót is, amivel néhányunknak meggyűlt a baja. Néhányszor dominókként borultunk a lejtőn, ahonnan nagyon nehezen tápászkodtunk fel, hiszen méteres lécekkel a lábon, a levegőben kalimpálva, esetlenül próbálkoztunk felállni szorult helyzetünkből, ami messziről úgy nézhetett ki, mint mikor a bogár a hátán pörögve próbál talpra helyezkedni.

A sok gyakorlás, az újbóli lesiklások miatt egyre biztosabb talajt éreztünk a lábunk alatt. Oktatóink a legjobban teljesítőknek megengedték, hogy a pálya legtetejéről is lecsússzanak a nap végén. Mindenki olyan jól érezte magát, hogy a foglalkozás végét jelző oktatók hangját meg sem hallottuk elsőre, úgy kellett minket leparancsolni a pályáról. Elfáradva, izomlázzal, néhány kék folttal, de maradandó élményekkel térhettünk haza.